T. Túri Gábor: Kritikai állásfoglalás a neandervölgyi ősember és a homo sapiens genetikai, keveredési helyének újabb meghatározásával kapcsolatban

I. rész
Egy különösen édekes cikkel találkoztam a "The Archeologist, Civilisations of the World"oldalán a neandervölgyi
ősember és a homo sapiens találkozási helyének, vagyis a genetikai keveredés helyének újabb meghatározásáról, 2024. szeptember 14-i dátummal.

A tanulmány címe: "A régészek megtalálták a neandervölgyi és a Homo sapiens kereszteződésének lehetséges kulcsfontosságú régióját" (Archaeologists Identify Possible Key Region for Neanderthal and Homo Sapiens Interbreeding).
A tanulmány mélyreható jelentőségű – írja a cikk a bevezető Abstract-ban –, mivel a genetikai bizonyítékok azt mutatják, hogy a neandervölgyi DNS, megtalálható a mai nem afrikai népesség genomjának 1-4%-ában. 

Már most előljáróban meg kell jegyeznem, hogy az itt említett százalékos értékkel szemben, más kutatók eltérő számokat közölnek. Ilyen például a nashville-i Vanderbilt Egyetem Keila Velazquez-Arcelay vezette kutatócsoportja, amely a Homo sapiens biológiai óráját vezérlő génszakaszok vizsgáltánál, eltérő eredményre jutott.
A vizsgálatuk során, az itt megvizsgált 246 gén közül, olyan 44 génfregmentumot (überdurchschnittlich oft Erbgutfragmente) találtak, amelyek az előző, archaikus emberi rasszból származtak. Ezek pedig – mint azt a "Genome Biology and Evolution" című folyóiratban megjelent tanulmányukban írják – a "korán kelő" kronotípushoz kapcsolódnak, és ez így magasabb, mint 17 %-os értéket jelent. 
Meg kell jegyezni, hogy ennek a százalékos differenciának az okát, természetesen az is magyarázhatja, hogy ez a vizsgálat csak a  biológiai ritmusunkat szabályozó belső óránkkal volt kapcsolatos, így ez az átlagos genom-egyezések csoportjából kiemelésre került, és ez megmagyarázhatja ezt a feltűnő eltérést...

A fentebb említett "The Archeologist, Civilisations of the World" cikke szerint:
"az olyan keveredési zónák , mint például a Zagrosz-hegység, elősegítik , hogy a tudósok az emberi evolúciót árnyaltabban megérthessék, különösen pedig azt, hogy ez a két faj hogyan alakította ki a modern-ember genetikai összetételét"

A cikk írói ezt a kereszteződést a késő pleisztocénben, nagyjából 50 000–60 000 évvel ezelőtt történtként határozták meg, mégpedig a Kaukázustól délre eső területen, konkrétan a Zagros régióban, amelyeket a Shanidar-barlang és a Bawa Yawan sziklamenedék, fosszilis és régészeti bizonyítékaival igyekeznek alátámasztani.
Mint például a Bawa Yawanban talált, körülbelül 65 000 évvel ezelőttre datált neandervölgyi fogazat, az ott talált  mousteriánus szerszámok mellett, ami így – véleményük szerint – tovább erősíti azt a teóriájukat, hogy ez a régió volt, az említett két populáció közötti, kritikus érintkezési pont.

Mint ismert, ezeket a neandervölgyi ősembertől származó "mousteriánus" kőszerszámokat először 1872-ben találta meg Gabriel de Mortillet, Le Moustier területén, amely egy francia őskori helyszín, Saint-Léon-sur-Vézère városában, és ezek hosszú ideig a neandervölgyi ősember által kászített – és így erre a populációra jellemző – munkaeszközöknek számítottak.

Tehát itt – a Zagros hegységben –, a megtalált neandervölgyi emberi fogazatot is ezzel a "neandervölgyinek tartott" szerszámlelettel kívánták alátámasztani, holott azóta már köztudottá vált, hogy a régészet képviselői már jó ideje "a Közel-Keleten a korai modern embereket (Homo sapienst) is a Moustérien hordozóinak tekintik.." (1)

Tehát ezek is ugyanúgy készítették a kőszerszámaikat…

Ez pedig azt jelenti, hogy – Európával ellentétben – ez itt ezen a területen, mind a két emberfajtára jellemző lehet.
Így ez, a megtalált fogazat mellett, a két populáció találkozási pontjának bizonyítására, nem elegendő.

Ugyanakkor az előbb említett nashville-i Vanderbilt Egyetem Keila Velazquez-Arcelay vezette kutatócsoportja szerint:
"A legtöbb archaikus genetikai anyag Kelet-Ázsiában és Európában maradt meg, amivel a modern populációval való genom egyezést vizsgálni lehet."

Ez a kijelentés pedig nem erősiti meg a Zagros hegységben történt populációs keveredés tényét, mivel ez Kélet-Ázsiáról és nem pedig Ázsiának délnyugati területeiről szól, ahol ugyanis ez a Zagros -hegység elterül.

Vagyis összefoglalva,  ez ugyanúgy nem erősíti meg a Zagros-i populációs-keveredés elméletét, mint ahogy – az előbbiek alapján – szintén nem lehet megerősíteni (és alátámasztani) az ott megtalált "mousteriánus" kőszerszámok meglétével, az ott előkerült fogazatnak a neandervölgyi embertől való eredetét sem.
Arról pedig különben sem informál bennünket a cikk, hogy egyáltalán éltek-e már ekkor (50-60 ezer évvel Kr.e.) ezen a területen a homo sapiens faj egyedei?

Így mindez azt jelenti, hogy nem itt kell keresnünk a neandervölgyi és a homo sapiens ember találkozási helyét. 

Mivel ezzel a témával én is foglakoztam, a 2023-ban megjelent "Kybele" c. könyvemben, ezért kijelenthetem, hogy a magam részéről sokkal elfogadhatóbbnak tartom azt a teóriát, hogy ez – az itt jelentősnek nevezett – találkozás a két emberfaj között, sokkal inkább a Balkán félszigeten és annak is az északi régiójában kellett, hogy megtörténjen, ha figyelembe vesszük a homo sapiensnek az Afrikából északi irányba történő egykori terjedését.

Ezzel kapcsolatban, most érdemes felidéznünk, hogy a pleisztocénben és különösen a felső pleisztocén (2) idején (amelyet gyakran leegyszerűsítve, "jégkorszaknak" neveznek), ismét egy klímakatasztrófa következett be, amikor is a tengerszint átlagosan 100 métert süllyedt.
Ekkor – tehát kb. 2 millió éve - indult meg Kelet-Afrikából Európa felé az első emberős, a Homo habilis.
Ezt ezután – mintegy 1,5 millió évvel ezelőtt – követte a Homo erectus, amelynek nyomait már Magyarországon is megtaláljuk.
Végül pedig 300 - 200 000 éve, ugyanígy megindult Kelet-Afrikából észak felé a Homo sapiens is, amely már a mai ember közvetlen elődje.
Ezeknek az emberősöknek az Európa felé történő haladását nagyban megkönnyítették – a tengerszint csökkenése miatt – a két kontinens között kialakult szárazföldi összeköttetések.
Tehát emberőseink, a – kelet-afrikai, jóval 200 000 évvel ezelőtti – kialakulásuk után, Afrikából  észak felé elindulva, Anatólia térségébe jutottak.
Útjuk ezután onnan két irányba folytatódott. Egyik részük keletre, míg a másik pedig onnan nyugatra haladt tovább.
A nyugati ág 45-50 000 évvel ezelőtt elérte a Balkán félszigetet, majd innen észak felé haladva, 36-40 000 évvel ezelőtt érte el a Kárpát-medencét.
Itt ezután a Homo sapiens története – újabb évezredek elmúltával – innen három részre vált:
1.)  az egyik, a legnagyobb részük itt helyben, a Kárpát-medencében maradt, míg azonban a
2.) másik águk innen, egy idő után nyugat felé vándorolt, míg a
3.) harmadik ág pedig, északkeleti és keleti irányba, mégpedig a Fekete-tenger északi partjai felett elhaladva, az európai sztyeppék vidéke felé költözött.

Mint tudott, a neandervölgyi ősember kétségtelenül megtalálható volt Kelet-Ázsiában (és részben a Közel-Keleten) is, de mégis – a talált leletek alapján – legnagyobb létszámban  Európában élt.

Így ismert, hogy Magyarországon a Bükk hegységben fekvő Suba-lyuk barlangban 1932-ben szintén neandervölgyi ősember maradványokat találtak, valamint közelükben – az állatcsontok mellett – moustérien típusú kőeszközökre is bukkantak.

Ezt figyelembe véve azonban erősen feltehető, hogy ez a két emberfajta közötti találkozás már hamarabb is megtörtént, mégpedig a Balkán félsziget térségében, mivel ez éppen a Homo sapiens vándorlási útvonala volt Európa irányába.
Ami értelemszerűen egyben azt is jelenti, hogy ez a H´omo sapiens, a vándorlása során, számtalanszor találkozhatott az ott, a Balkánon és a szomszédságában lévő Kárpát-medencében élt, európai neadervölgyi populáció csoportjaival.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Suba-lyuk barlang sziklafalának repedéseiben, az ott megmaradt kevés üledékben, jégkori rágcsálók csontjaira bukkantak, mégpedig egy ázsiai pocokfajnak, a Lagurus lagurusnak a csontjaira, és mellette pedig (1990-ben) az ott megtalált neandervölgyi ember fogtöredékét is a felszínre hozták, akkor meglepő következtetésre juthatunk. Ugyanis erről Lagurus lagurus pocokfajról tudjuk, hogy mintegy 60 ezer évvel ezelőtt terjedt el Európában. Így a subalyuki ősember is, az akkor eluralkodó hideg sztyepeövezetnek ebben az időszakában élt, Magyarország területén.
Mivel azt is tudjuk, hogy a neandervölgyi ember ca. 40 000 éve halt ki, és azt is, hogy Európában az első mai emberi (Homo sapiens) leletet az észak-balkáni Bulgáriában találták (amely egy 43 000 éves lelet volt), így a két emberfajtának a keveredése igencsak megtörténhetett ezen az észak-balkáni és a szomszédos magyarországi területen.

Mindezek ismeretében, érdemes megismételnünk, hogy az Afrikából Európa felé vonuló Homo sapiens sapiens/fossilis – vagyis a cro-magnoni ember – 36-40 000 évvel ezelőtt népesítette be a Kárpát-medence területét, majd később, az itteni népességnek az a része, amely innen (a túlnépesedés miatt) kelet felé elvándorolt, azután ott jóval később megalapította a  majkop-kultúrát.
Ez pedig az a bronzkori kultúra, amelynek maradványait a mai Oroszország déli részén és a Kaukázus északnyugati részén tárták fel.
Korukat közel 6000-5500 (BP) évesre teszik, és amelynek első nyomait 1897-ben, egy ott talált kurgán régészeti feltárásával kezdték meg.

És ezzel eljutottunk a magyar etnogenézishez.
Ezt az etnogenezist pedig, akár a Kárpát-medencei ősnép elméletével, vagy a keletről beköltöző lovas nomádok elméletével is magyarázzuk, e kora-bronzkori, majkopi terület, ennek az etnogenezisnek a szerves részét képezi.

E két fenti információ ismeretében, azonban ismét egy érdekes következtetésre juthatunk. Mégpedig, hogy éppen úgy a neolitikum idején, mint a már sokkal korábbi mezolitikum idején is – a Kárpát-medence túlnépesedése következtében –, a lakósság egy része, ekkor ismét a Fekete- és a Kaszpi-tenger északi partvidéke tájai felé terjeszkedett, és azt népesítette be.
Vagyis részben erre a területre is áttelepültek.
Ez pedig azért igen fontos tény, mert a mezopotámiai pre-sumér telepek egykori létrejötte – amelyek területén, itt majd jóval később kialakulnak a sumér városállamok –, a kutatók véleménye szerint, nem hozhatók minden kétséget kizáróan összefüggésbe, az Anatólia felől (tehát a Fekete-tenger déli partjai mentén), az Afrikából kelet felé elvándorló, 50 000 évvel ezelőtti  paleolitikus néptörzsekkel.

Ugyanis, az előzőek alapján, amikor a Kelet-Afrikából észak felé vándorló homo sapiens ősemberek útja, a Földközi-tenger keleti partjainál  50 000 éve (egyesek szerint 55-65 000 éve)  elvált egymástól, és egy részük innen 45-50 000 éve a Balkán irányába nyugatra, a másik részük pedig kelet felé indult, ez utóbbiak tehát innen, nem érték el, minden kétséget kizáróan a Dél-Kaukázus-i és a mezopotámiai vidéket.  Vagy, ha azt el is érték, akkor ezen a terméketlen, életre alkalmatlan területen egyszerűen átvándoroltak – tovább kelet felé – és esetleg így váltak alapjává a későbbi távol-keleti és kínai populációnak.  
Ami egyben, tehát azt jelenti, hogy ennek a mezopotámiai területnek a tényleges benépesítése vagy a Fekete- és a Kaszpi-tenger feletti északi partvidéken keresztül zajlott le, ami összehasonlíthatatlanul termékenyebb területnek számított (tehát így a vándorlásra és a tovább élésre is alkalmasabb volt), vagy pedig valamilyen egészen más úton keresztül történt.  

Erre azonban, az e cikk folytatásának szánt következő,  II.részben – a "Kína és a Távol-Kelet benépesedése" c. írásban – igyekszem majd, a rendelkezésemre álló adatok alapján, a választ megadni.  

Mindezt tehát figyelembe véve, túl nagy bátorságra utal azt feltételezni, hogy a mai emberi populáció genetikus állományában 1-4 %-ban fellelhető neandervölgyi genetikus nyomok ott – az idézett cikk által kiemelt helyen, vagyis – a Zagros hegységben keveredtek volna össze a mai emberi DNS-sel.
Vagyis ez a cím is, amely "egy kulcsfontosságú régiónak" nevezi ezt a zagrosi területet a két populáció keveredése szempontjából, nem több, mint puszta feltételezés.

(TTG)

1.  Ld. a német Wikipedia : Moustérien szócikk

2.  2,4 – 0,2 millió év közötti időszak.

Megjegyzések :
a.) A majkop kultúra kormeghatározásánál itt használt BP (before present), az egy, az évek jelölésére szolgáló rendszer, amelyet a geológiában és a régészetben használnak a múlt eseményeinek megjelölésére. Ebben az 1950-es évet "jelennek" feltételezték, mivel a huszadik század 50-es évei óta fejlődött ki a radiokarbon kormeghatározás.

b.) Az írásomban említett két dolgozat linkje:
https://www.thearchaeologist.org/blog/archaeologists-identify-possible-key-region-for-neanderthal-and-homo-sapiens-interbreeding

https://www.spektrum.de/news/neandertaler-gene-machen-menschen-zu-fruehaufstehern/2201409<br>