T.Túri Gábor: Kína és a Távol-Kelet benépesedése és prehisztorikus története.
II. rész
Mivel az előző írásomban (1) a homo sapiensnek az Afrikából történt 200 000 évvel ezelőtti elindulását követő vonulásának, az Anatóliánál megtörtént nyugati és keleti irányba történő kettéválásával kapcsolatban, kétségeimet fejeztem ki, ennek indoklásaként született meg ez az írásom.
Ugyanis a homo sapiensnek a
Kr.előtti 50.000. évben (egysek szerint még korábban, a Kr.e.60-65 000. évben) feltételezett kelet felé vonulásával kapcsolatban a
történészek legtöbbje úgy tartja, hogy ezek az emberősök
a Fekete- és Kaszpi-tenger déli partja alatti
útvonalon áthaladva, értek el végül Kínába, illetve Indiába
és a többi távol-keleti régióba. Ez valóban sok
talányra, és épp ezért sok vitára is okot adó kérdéset fet
fel.
Így ennek talaján sok olyan túl merésznek látszó vélemény is
született, amely sokszor egy-egy tudományos karriernek a
megtörésével is végzödött.
Ilyen volt az 1948-ban elhúnyt
Cserép József (2) filológus is, akinek például ez a karrierjét megtörő könyve
1933-ban jelent meg, A magyarok őshazája és őstörténete
címmel. (Wodianer és Fiai kiadása, Budapest ).
Cserép
József e könyvének a 12. oldalán – idézi
W.S. Cerve írását (Lemuria, The
Lost Continent of Pacific 1931. California),
aki kimerítően
foglalkozik Lemuria,
illetve, ahogy később nevezték Mu,
vagyis Madya történetével.
Többek
között leírja, hogy 200 000 évvel
ezelőtt ez az (előtte már sokkal régebb óta létező)
Csendes-óceáni, hatalmas kontinens, akkor még egyes helyeken
összeköttetésben volt, a mai Ázsia keleti partjaival. Ezzel
egyidőben azonban, Ázsia más részei és Afrika valamit Amerika
mai nyugati partvidékei ugyanakkor még víz alatt álltak, vagy
legalábbis lápos területek voltak.
75
000 évvel ezelőtt kezdett ez a Mu
földrész lassan süllyedni (vagy, egyesek
szerint a tengerszint emelkedni), míg végül egyre több területe került víz alá. Helyében aztán szigetek sokasága jött létre, amelyek idővel szintén elmerültek
az óceánban.
50 000
évvel ezelőtt a maradék Lemuria
(Mu, Madya) keleti lakói Amerika észak-nyugati partjait (egészen
Alaszkáig), valamint e Mu ill. Madya földrész délebbi lakói (a
mayák) pedig, a mai Mexikó, Yukatán területét kezdték
betelepíteni.
Megjegyzem, újabban az ezzel foglalkozó irodalom Lemuriát és Mut két különböző mitikus kontinensként tárgyalja. Lemuriát pedig vagy Madagaszkár és India közé, vagy pedig Ausztrália és Amerika közé helyezi, mely utóbbi gyakorlatilag így az előbb tárgyalt Mu helyének felelne meg.
Ezt az álláspontot viszont a ma elismert régészet, az áltudományok csoportján belül, a pszeudoarcheológia ágába sorolja, vagyis ezzel nem ért egyet.
Ezzel szemben, az archeológiai kutatás mai és általánosan elfogadott álláspontja szerint, az ottani hominidák megjelenése sokkal régebbi, és így a helyi Homo erectusnak (vagyis az ún. Yuanmou-embernek) a két megtalált koponyacsontja és különböző kőszerszámai is.
Ezeket
Yuanmou
(110 km nordwestlich von Kunming, Südwest-China),
tartományban találták,
és koruk több
mint 1,1- 1,7
millió éves. Sőt ezeket egyesek 1,7 millió évesnél
is többre datálják. Ezt a
bizonytalanságot az okozza, hogy a fosszíliák megtalálási
helye, amelyek
álkapcsok és metszőfogak
voltak, azok kormeghatározása
idején, már nem volt ismert.
Ezt
követte az embernek az ottani Nihewan-medencében (3) való megjelenése 1,66
millió évvel ezelőtt. (Smithsonian
Institution
https://humanorigins.si.edu/research/climate-and-human-evolution/climate-effects-human-evolution)
E
hominidák
már primitív
(kő)szerszámkészítők
voltak,
és ezeknek az erre a területre jutását (fenntartva a Mu kontinens
létének tagadását), szintén Kelet-Afrikából eredeztetik,
mégpedig az ottani Omo-i 2,4 millió éves, és Hadar-i 2,36 millió
éves leletek helyéről. Ezek azután onnan (meglepően) "gyorsan"
jutottak el Ázsia keleti felébe, az Arab félszigeten át India
északi területein keresztül.
Innen nagy "időugrást"
jelent a Peking környéki "Sárkány-dombon"
megtalált, Sinanthropus
pekinensis,
amely a "Pekingi
ősember" néven
ismert Homo
erectus.
Ez
400 000 évesnek bizonyult.
Ugyanakkor Lantian megyében
(Shaanxi tartomány), a Shangchen lelőhelyen 2,1 millió éves
kőszerszámokat is találtak, de azokat csontváz-maradványok
hiánya miatt, nem tudták konkrét ősemberi fajtához kötni.
Különös azonban, hogy ezeknek a leleteknek a kora sokkal idősebbnek bizonyult, mint a legidősebb Homo erectus/Homo ergaster megtalált fosszíliái.
Ha
tehát ez a két időmeghatározás helyes, akkor ez azt jelenti,
hogy ezek a kelet felé nyomuló primitív ősember-csoportok 2,36
millió évvel ezelőtt az Afrikai Hadarból elindulva, Shangchent
2,1 millió évvel ezelőtt, már, mint kőszerszámot készítő
ősemberi népesség érte el. Ez tehát nem jelent mást, mint, hogy
ezt a (légvonalban is közel 9000 km és
magas hegyekkel teli utat)
ezek az ősemberek,
260 000 év alatt tették meg…
Innen ismét nagy időbeli ugrás, mai modern ember megjelenése ezen a területen.
Ugyanis ennek a
megjelenése Kína mai területén, a
Tianyuanban megtalált
(és az eddigi legidősebbnek tartott) csontjai (lábszárcsontjai) alapján 40 000
évvel ezelőtt történt.
Ez a
"Tiannyan ember", egy
fontos evolúciós átmeneti időszakban élt.
"Abban az időben a korai modern emberek a neandervölgyiekkel és a denisovaiakkal osztoztak az élőhelyükön, akik azonban később kihaltak" - mondja Svante Pääbo, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa. (Forrás: https://www.mpg.de/6842166/dna-tianyuan-hoehle)
Az
utolsó jégkorszak 10 000 évvel ezelőtti enyhülése után, a
tengerszint megemelkedése miatt a partvonal a szárazföld belsejébe
tolódott.
Az ezt követő neolitikum
idején számos, egymástól
területileg elkülönült kultúra alakult ki Kínában.
Ezekre
többek között pl. a mai Hubei területén 10 000 évvel ezelőttről
és a mai Fujian területén 8000 évvel ezelőttről vannak
bizonyítékok.A földművelés – a jelenlegi leletek
alapján – a Sárga folyótól
délre, valószínűleg 8000 évvel
ezelőtt kezdődött el. Ezen a
területen, az ásatások már
utalnak az állatok háziasítására és azok tartására is.
Ez
a folyamat az ottani régészek szerint Dél-Kínában
is ez időben kezdődött el.
A
lakások jellege szerint azonban nagyobb különbségek vannak, mert
míg Észak-Kínában
7000 éves, fából készült lakásokat és karámokat találtak,
addig Dél-Kínában ez
idő tájt
(bár az állatok háziasítására ott is nyomok vannak), az emberek még
barlangokban éltek.
Körülbelül ez volt az az időszak,
amikor nyugatról, a
Kárpát-medencéből,
a Fekete-tenger, majd a Kaszpi-tenger
északi
pertvidékeinek terjedési útvonal után
– amiröl az előző
írásomban szóltam ) végül
pedig az
Aral-tó földművelő kultúrájának területéről, megindult
tovább kelet felé a terjeszkedés, amely a későbbi évezredekben
beleütközött az itt felvázolt – és mai Kína területén
kialakult – kultúrába.
(TTG)
Lábjegyzet:
1. T. Túri Gábor: Kritikai állásfoglalás a neandervölgyi ősember és a homo sapiens genetikai, keveredési helyének újabb meghatározásával kapcsolatban :: PROMONTURIUS BLOG (promonturius-blog.com)
2. Cserép József (1858 – 1948. ) bölcselettudor, egyetemi tanár. Budapesten 1882-ben a klasszika-filológiából tanári oklevelet nyert, 1884-ben bölcselettudor lett. 1889-ben végzettségét magyar nyelv és irodalommal egészítette ki 1893-ban a kolozsvári, 1898-ban a budapesti tudományegyetemen a római irodalomtörténet, a római régiségek magántanára lett. 1912-ben egyetemi nyilvános rendkívül tanár lett az 1920-ban történt nyugdíjba vonulásáig.
3. A Nihewan-medence az Észak-kínai-síkság és a Belső-Mongólia-fennsík közötti átmeneti területen, Pekingtől mintegy 200 km-re nyugatra, a kínai Hebei és Shanxi tartományok, valamint Belső-Mongólia határvidékén található. A Nihewan-medencében számos kőszerszámot találtak, amelyek a Homo erectus több mint egymillió évvel ezelőtti jelenlétére utalnak. (Forrás: wikipedia.org/wiki/Nihewan-Becken)