T. Túri Gábor: Az iszlámról és amit nekünk róla tudnunk kell (2018.04.10.)

Dr. T. Túri Gábor

2018.04.10.

Az utóbbi évek zavaros politikai eseményei ismét és ismét az iszlám vallás felé terelik az érdeklődők figyelmét.
Ahhoz, hogy ezeket és ezek mélyebb tartalmát megérthessük, feltétlenül szükséges, hogy tisztába legyünk e vallás alapvető fogalmaival.
Ezt igyekszem most megtenni, miközben érintőlegesen a mi magyar népünk ősi története és az iszlám vallás megjelenése közötti időrendi problémákra is kitérnék, hogy így a tisztelt olvasónak lehetősége nyiljon ezeket is megismerni.Azok, akik megtiszteltek engem, a 2016 októberben megtartott könyvbemutatómon, jól emlékezhetnek arra, hogy a magyar kettős hon[vissza-]foglalás témájának jobb megértése érdekében, röviden kitértem az iszlám vallásra, illetve annak irányzataira. Sajnos ezt akkor ott, idő hiányában nem tudtam bővebben kifejteni, így most idéznék röviden az egykori jegyzetemből, amit még arra az alkalomra állítottam össze.
Mindezt – mint írtam – László Gyula professzor "kettős honfoglalás" elmélete miatt tettem, amellyel kapcsolatban rögtön meg is jegyzem, hogy ez nála csak azért "kettős honfoglalás", mert a halála megakadályozta őt a "többszöri hon-visszafoglalás" elmélete elismertetésében.
Mert ne felejtsük el, hogy a magyarok már 896 előtt is a Kárpát-medencében éltek! Ezt említi meg az Ősgesztánk török fordítása is, amely leírja, hogy a Szabír magyarok (a Szavárdok) a perzsa király kérésére, egy komoly hadarőt küldtek segítségül a Bizánc elleni háborújához.
E perzsa-bizánci háború során a besenyők (kangárok) a bizánciak pártján álltak és még a szabír és a perzsa sereg egyesülése előtt vereséget mértek a szabír magyarjainkra. (Ennek emléke él, mint a besenyők támadása, a magyar köztudatban) Csakhogy mindez a Kaukázus déli oldalán zajlott le (!), vagy az 500-as évek közepén, vagy a 609-619-ig tartó II. Khuszró perzsa király bizánci háborúja idejen.

Tehát ezután és emiatt a magyarok kétfelé szakadtak.
Egyik részük a Kaukázuson északi irányba átkelve telepedett le, majd innan hamarosan továbbindulva, a Kárpát-medencébe költözött. Ezek volta a Bakay professzor által említett onugorok, és a László Gyula professzor által első honfoglalóknak nevezett "fehér magyarok", vagyis a késői avarok. (Tehát, hogy jól megértsük: az onugorok, a "fehér magyarok" és a késői avarok egyazon néprészünket jelentik!!)E kettészakadt népünk másik nagy néprésze, pedig az egykori, régi hazájuk keleti felébe, Hyrkánia felé vonult vissza, az akkori Tabarisztánba, amely a Kászpi tenger déli és dél-keleti felén helyezkedett el. És itt élve, a 630-ban elkezdődő iszlám hatalom-átszerzésnek évtizedekig ellenállva, e tabarisztáni őseink csak a IX. században vonultak el nyugat felé a szabir testvéreik irányába, vagyis a Kárpát-medencébe. És ez volt – mint most már sejthetjük – a László Gyula professzor által említett ún. "második hon[vissza-]foglalás", amelynek a népét pedig "fekete magyaroknak" nevezte. Tehát ez a "második hon[vissza-]foglalás" nem volt más, mint a 896-os "honfoglalás", pontosabban honvisszaszerzés!

Nem akarok nagyon elkalandozni a mondanivalómtól, de mivel megemlítettem az iszlámot, röviden szólni is akarnék e vallásról, ami miatt a tabarisztáni őseink megindultak nyugat felé. Mert ez az iszlám vallás volt az, ami miatt a Kazár Birodalom egy része is felvette a héber vallást, ezzel is egy bizonyos védelmet remélve az akkor már agresszíven terjeszkedő iszlám vallás ellen.
Itt most fontos lenne megemlíteni a szefard és az askenázi zsidókat, amely a zsidóság két nagy csoportját képezi, és amelyen belül a kazárok az askenázi csoportot alkotják; mivel azonban ez most nem tartozik a témánkhoz, ezért most visszatérek az iszlám vallásra.

Az iszlám vallás – amelynek nevében érdekes módon rejtve van az S-L-M mássalhangzóváz, amely olyan sok más ismert szavunkban, mint például a SzelLem, a SáLeM, SaLoM, SóLyoM, Jeru-SáLeM stb. is megtalálható ­– , ma összesen mintegy 1,530 milliárd hívőt mondhat magáénak.
Két nagy irányzata van a Szunnita és a Siíta, amely utóbbi kisebbségben (10-12 %) van a szunitákkal szemben.
A többi lényegesen kisebb csoportokról most itt nem szólok.

Istenük neve arabul: Allah.

A vallás követői a muszlimok, vagy moszlimok (magyarul: muzulmánok).
A "mohamedanizmus" egy hibás és a hívőkre sértő megnevezés, mert hiszen nem Mohamedet imádják. Ugyanis Mohamed csak a prófétájuk volt, a "próféták pecsétje", akinek a teljes neve: Muhammad ibn Abdalláh ibn Abd al-Muttalib. Élt: 571-632.
A próféta Allah tanítását adta át a híveinek, a 7. század első harmadának a végén Hidzsázban. Ezt a tanítását aztán – a halála után két évtizeddel – összegyűjtötték a szent könyvükben a KORÁNban.
A Korán nem ír Mohamed próféta életéről.
Ezeket csak a SZUNNA foglalja össze, amelyek Mohamednek és a közvetlenül hozzátartozó személyeknek a tetteit és mondásait foglalták össze. Ezeket nevezzük hadiszoknak. Ezek ugyanakkor olyan jogi eligazításokkal is szolgálnak, amelyek a Koránban nem találhatók meg.
Erre a szunnára épül az iszlám szunnita irányzata.

A siíta irányzat is ismeri ezeket, de ezt kiegészíti a későbbi IMÁMok tetteinek leírásával és tanításával.

A két irányzat nem egyformán és nem egyöntetűen ismeri el ezeknek a hadiszoknak (tanításoknak) a hitelességét, és így ez, valamint az utódlás kérdése is volt a szétválásuk oka.

A siíták (siat Ali, vagyis "Ali pártja") ugyanis a próféta utódjait tartják vezetőnek, ezzel szemben
a szunníták, a "társakat" vagyis Mohamed egykori harcostársainak a leszármazottjait is.(Vagyis a kalifákat). Mohamed halála után ugyanis KALIFÁK vették át a muszlim területek feletti hatalmat.A siíták tehát elutasítják ezek hatalmát és csak Ali (Mohamed unokatestvére és veje), valamint annak felesége Fatima utódait ismerik el vezetőként.
Ezért a kalifák – véleményük szerint – bár lehet, hogy azok Mohamed társainak leszármazottai, mégsem a Mohamed szellemi örökösei. Ugyanis ez az örökös szerintük csakis az imám lehet, mert az Mohameden (és annak utódainak láncolatán) keresztül, közvetlenül Istentől kapta a megbízatását.

Az iszlám vallás a judaizmus és a kereszténység utódjának és utolsó megnyilvánulásának
mondja magát.
Éppen ezért rengeteg PÁRHUZAMOT láthatunk közöttük:

ÁBRAHÁM: Ibrahim.
Az ő elsőszülött fia pedig:
IZMÁEL (vagyis Iszmael) volt, aki attól a Hágártól született, aki (a zsidó Ószövetség szerint) Ábrahám feleségének Sárának volt az egyiptomi szolgálója.
IZSÁK. Ábrahám másodszülött fia volt, aki viszont a feleségétől Sárától született. A zsidó Ószövetség szerint Ábrahám az oltárán ezt a fiát akarta feláldozni az Istennek, míg a Korán szerint pedig az elsőszülöttet, Izmaelt.
Továbbá a Korán – vagyis Mohamed tanítása – szerint ezen a helyen Mekkában, vagyis ahol Ibrahim (vagyis Ábrahám) fel akarta az Istennek áldozni a fiát Izmáelt, emelte és állította helyre Ábrahám és Izmáel közösen (!) a KÁBA KÖVÉT (al Kaaba), amelyet tulajdonképpen még Ádám emelt egykoron (Sura 22/26).
A kába köve eredetileg a zsidóknak is szent hely volt, de egy törzsi rivalizálás után a zarándokok nagy értékű ajándékait a szentélyből eltávolították és egy kútba rejtették, majd azt kővel lezárták. Egyesek szerint ez a Kába kő nevének az eredete. (Ld. a magyar kút KÁVA szót és jelentését!!)
Ezt aztán évek múltán egy Adb Al-Muttalib nevű arab, a látomásainak köszönhetöen megtalálta. Ezért ő lett Mekka hőse, és ő nem volt más, mint a későbbi Mohamed nagyapja...További példák a névegyezésekre és a párhuzamokra:
MÓZES : Muszá
JÉZUS : Iszá
GABRIEL arkangyal: Dzsibril (vagy Dzsibráil): Mekkában 610-ben Mohamed Dzsibrailtól (Gábrieltől) kapta meg az első isteni kinyilatkoztatását.Mohamed 622-ben titokban áttelepült Medinába. Ez a hidzsra, amely az iszlám időszámítás kezdőpontja.

Még azt is tudni kell, hogy a zoroaszteriánusokat, a zsidókat és a keresztényeket az ún. "könyv népének" tartják ezért az umma (vagyis a muszlimok közössége) védi őket, de a dzimmát kiveti rájuk. A dzimma lényege az – ami szerintem nálunk a magyar "dézsma" volt a török-iszlám időkben –, hogy a "könyv népei", bár teljes alávetettségben és elnyomásban, de mégis életben maradhatnak, ha pénzt, illetve földadót fizetnek. Jogilag így a muszlimoknak az alávetettjei. Jelképeiket nyilvánosan nem használhatják, és fejvesztés terhe mellett tiltva van nekik saját vallásuk térítése.

Csak érinteni kívánom, hogy az iszlám említett két legfontosabb (szunita és siíta) ága közötti ellentét képezi tulajdonképpen pl. a mostani szíriai konfliktus okát is (amelynek csak a gazdasági oldala az olaj-kérdés!!).
Ugyanis a Golf régióban (a Perzsa-Öböl nyugati partján) fekvő kicsi Katar-i Emirátus (Qatar) területén gazdag földgázlelőhely terül el, amelynek a fele ugyanakkor Iránba is átnyúlik. És ez egy fontos export kérdést vetett fel 5-6 éve. (Mellékesen: 1998 óta ez az USA közelkeleti főhadiszállása.)

A katarok ezt a gázt Szírián keresztül kívánták volna Európába exportálni. Ezt a tervüket támogatta Szaúd-Arábia, Törökország, valamint teljesen érthetően az USA is. Így ezeket támogatja a NATO is Franciaországgal és Angliával közösen.

Ugyanakkor az irániak is Európába akarják szállíttatni ezt a földgázukat, amelynek első állomása szintén Szíria lenne.

Asszadnak (Szíria elnökének), aki alavita vallású (ami a siíta vallás egyik alága) tehát dönteni kellett, és ő az iráni kérést támogatta.

Ennek vallási magyarázata az volt, hogy:
Katar (Qatar), Szaúd-Arábia, Törökország mind a szunnita ághoz tartozó államok.

Ugyanakkor Irán, és Asszad pedig a siíta ághoz tartoznak. (Ez utóbbit támogatja Oroszország is, az ott lévő orosz támaszpontjai miatt!) és a siíta Hiszbollah is.
A Heszbollah (hisbu-Illah) jelentése: Isten pártja, ami egy félkatonai szervezet és ezt az iszlám, ellenállási mozgalomnak tekinti.
Ezzel szemben Izrael, az USA és annak csatlósai ugyanakkor terrorista szervezetnek tartja.
Ez a szervezet 1982-ben a libanonba bevonuló Izraeli támadás ellen alakult meg, majd ezután csak 2013-ban ismerte el ez a szervezet először, hogy csapataival támogatja Asszad elnököt.Tehát ebből láthatjuk, hogy rögtön ki is alakul a polarizálódás az USA és Oroszország között.
Az USA, Szaudi Arabia és a törökök, ezért kezdték beszivárogtatni dzsihadistákat Szíriába, és ezeket Törökországból látták el fegyverekkel, mégpedig a Kadhafitól megszerzett fegyverekkel.
Ezek a dzsidahisták azóta is egy agressziv militáris szervezetet alkotnak, amely az ún. kis-dzsihadot (a szent háborút), vagyis az iszlám által meghirdetett harcot folytatja.

Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy ez a fanatikus DZSIHAD két részből áll:
kis dzsihad (vagyis a fegyveres harc a külső ellenséggel szemben), azonban az ő számukra fontosabb a
nagy dzsihád, ami a szellemi harcot jelent. Ez a saját hibáink ellen vívott harc, hogy ezáltal istenfélőbb és tökéletesebb muszlimok lehessenek. Lényegi tartalma: a nők, a gyerekek, az idősek és elesettek védelme, a belső tisztaság stb.
Ezek a fanatikus dzsihadisták aztán szétzilálták Asszad államát.Ezeket a nyugati média és a politikai közlemények, forradalmároknak hírdetik, ugyanakkor az Asszad rezsim pedig terroristáknak. Így vált Asszad a nyugatiak szemében egy diktátorrá és "rossz emberré", a dzsihadisták pedig lettek a "jók", akik a "gyűlölt rezsim" ellen harcolnak...
Ezzel szemben az oroszok ezeket a dzsihadisztákat terroristáknak tartják, és ezért támadják is őket, míg Asszádot pedig támogatják.
Ugyanakkor a nyugatiak (és az USA) szóhasználata pedig éppen ezeket az Asszad ellen fellépő erőket nevezi "demokratának", és mint "felszabadítókat" támogatják is őket az agresszívnek tartott Asszáddal szemben.
Ez az alapja és oka a közel-keleti háborúnak!Visszatérve most az eredeti történelmi témánkhoz, elmodhatjuk, hogy a mi magyar őseinknek, a fehér magyaroknak tehát nem volt sok közük az iszlámhoz, és ők csak a Kárpát-medencébe történt visszaköltözesük után, csak a török hódoltság idején találkoztak először az iszlám vallással, és annak is a szunita irányzatával.
Ezzel szemben a fekete magyarjaink, akik 895/896-ban költöztek vissza a a Kárpát-medencébe, már a Tabarisztáni (hyrcanai) időszakukban, vagyis 8-9. században is találkoztak az iszlámmal, de ők viszont annak a siíta vonulatával.

Dr. T. Túri Gábor