T.Túri Gábor: A „Júlia szép leány“ székely ballada, a „Hierosz gamosz“ és Salamon király „Énekek énekének“ összefüggései.

T.Túri Gábor:
A "Júlia szép leány" székely ballada, a "Hierosz gamosz" és Salamon király "Énekek énekének" összefüggései.

Az első publikációja: 2024.09.08

"Der Codex Manesse und die Entdeckung der Liebe" ( "A Codex Manesse és a szerelem felfedezése")
Univ.Heidelberg

A napokban kikapcsolódásként egy könnyebb regényt olvastam az angol-amerikai K. Neville-től, "Der magische Zirkel" (A mágikus kör) címmel, amely egyik részében a főszereplő hölgynek éppen egy rejtjeles levelet küldenek, meghatározva ezzel légyottjuk helyét :
"Fangt uns die Füchse, die kleine Füchse, die die Weinberge verderben; denn unsere Weinberge haben Blüten bekommen…" -- hangzott az üzenet. (fordítása hamarosan olvasható)
Amiből persze a könyvben rögtön rájön a címzett művészettörténész lány, hogy ez csakis a bibliai "Hoches Lied" egyik részlete lehet Salamon királytól. (mégpedig a 2:15 rész)

Meg kell mondanom, először meg sem értettem ezt az így titkosított helymeghatározást, vagyis azt, hogy mit akar ezzel mondani? De még azt sem – óh szégyen – mi az, hogy Hoheslied? Nem ismertem ezt a német kifejezést.
Aztán levettem a polcról a magyar és a német Bibliát és keresgélni kezdtem bennük, míg végre megtaláltam, hogy ez nem más, mint – amit így már magyarul, már természetesen ismertem – az "Énekek éneke" Salamon királytól, vagyis héberül a Šīr ha-Šīrīm, ami az Ószövetség vagy Tanakh (1) egyik könyve, ahol ez az öt Megillot (2) egyike.
Ennek az idézetnek a Károli féle magyar fordítása így hangzik:
"Fogjátok meg mi nékünk az rókákat, az róka fiakat,
kik az szőlőt elpusztítják,
mert az mi széleink virágában vadnak. "

Ugyanakkor, a 2004-es Szent Jeromos Társulat Bibliájában (a Káldi féle katolikus bibliafordítás) alapján, pedig így hangzik:
"Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig a szőlőnk már virágzik"

Hogy ez mit jelentett, a most olvasott "Der magische Zirkel" tartalma alapján, annak itt – ezzel az írással kapcsolatban – most nincs jelentősége, mivel ebben, ezzel csak az ún. Róka-hegy szőlőjébe hívják találkára a regény főszereplő hölgyét..
De ez itt most nem lényeges…, hacsak esetleg azért nem, mert ez az "Énekek éneke" sem más, mint a szerelmes Salamon vágyakozása imádott nője után…

Különös – gondolhatná az ember – mit keres egy ilyen versrészlet a Bibliában?
Azonban, ha jobban utánanézünk, ez nem is csak egy rövid versrészlet, hanem egy hosszú, több strófából álló mű, mégpedig gyengéd, olykor kifejezetten erotikus szerelmes dalok gyűjteménye, amelyekben két szerelmespár keresését és megtalálását, vágyakozását és kölcsönös dicséretét írja le.
A teológusok, filológusok és irodalomtörténészek szerint ez a mű a Kr.e. 3. vagy 2. században keletkezhetett Palesztinában, a zsidók fogságának ideje után.
Mivel ebben konkrétan nincs Istenről szó, valamint nem is a vallással kapcsolatos követelményekről és parancsolatokról ír, ezért tartalmának értelmezése sem egységes.

Köztudott, hogy a Biblia értelmezése, vagyis exegézise, általánosságban is nehéz, ezért érdemes ezt az ún. hivatalos bibliamagyarázókra bízni, ugyanis már Pascal (3) is ezt írta ezzel kapcsolatban:
"Két tévedés lehetséges:
1. Ha mindent betű szerint értelmezünk.
2. Ha mindent a rejtett értelme szerint értelmezünk." (Gondolatok, 648. töredék)

Mivel az "Énekek énekével" kapcsolatban" én sem akarnék e két "merev" csoport hibáinak egyikébe sem esni, ezért ehelyett inkább a középutat keresem. Mielőtt azonban a magam véleményét most itt leírom, az összehasonlítás kedvéért, közlöm a bibliamagyarázók állaspontját is, e művel kapcsolatban.

E magyarázók egyesei úgy gondolják, hogy benne a szavak és mondatok tulajdonképpen kettős értelműek és valójában másról szólnak, mint látszólag… Tehát tartalmuk nem szerelmes.
A másik csoport viszont úgy gondolja, hogy ezek tartalma igenis a szerelemről, a szerelmesek találkozásáról és az egymás utáni vágyukról szólnak.

Az előzők tehát, akik úgy gondolják, hogy a leírtakat nem szó szerint, hanem átvitt, jelképes értelemben kell értelmezni, azok valójában a Kr. utáni 1. századi és az azutáni keresztény-zsidó írástudók magyarázataiból indulnak ki.
Ezek alapjául olyan héber írástudók gondolatai szolgáltak, mint például Akiba rabbié is volt, akik a Kr.utáni 1. század elején azon a véleményen voltak, hogy ezek a sorok - amelyek a héber Tanakh-nak is a részét képezik -, valójában az Isten és Izrael közötti kapcsolatot írják le, a szerelmes házastársak közötti kapcsolat allegórikus képeivel. Tehát ez a történet szerintük szimbólikus. Ez az elmélet aztán, az izraeliták körében, végül oly annyira elfogadott lett, hogy ennek az "Énekek éneke" című műnek egyes részeit, még ma is, felolvassák a zsidók Pászka ünnepén (ami a keresztények húsvétjával esik egybe), és amely ünnep a zsidók Istentől történt kiválasztásának ünnepe. Vagyis így tehát a héberek, ezzel az Isten és a zsidók közötti eljegyzést ünneplik…
Ezzel szemben viszont a keresztény bibliamagyarázok – miközben bár ugyanezt a gondolatot követik –, mégis mindezt úgy fogalmazzák meg, hogy ez valójában Krisztusnak és Egyházának eljegyzési ünnepe.

Ezzel a két értelmezési móddal állnak szemben tehát azok a vélemények, amelyek az "Énekek énekében" olvastakat profán módon – tehát úgy, ahogy le van írva –, valóban két ember szerelmi kapcsolataként értelmezik.
E kutatók mindehhez még azt is hozzáteszik, hogy az "Énekek éneke" valójában nem is biztos, hogy a Kr.e. 3. században készült, hanem ez, csak ekkor került a héberek által leírásra.

És ehhez az utóbbi véleményhez csatlakozom én is, mivel e mű keletkezési ideje szerintem is, sokkalta régebbi.
Ugyanis ezt – meglátásom szerint –, egy ókori termékenységi mitoszként is lehet értelmezni, és így ez, minden valószínűség szerint, egy ősi kánaáni (vagy még régebbi) misztériumjátéknak a fennmaradt változata, amelyben a király és a papnő, az évenként megismétlődő ünnepi jelenetükben, szent házasságot, vagyis hierosz gamoszt, kötnek.

Maga a kifejezés, azaz a "hierosz gamosz", a görögök által vált általánosan ismert kifejezéssé.
Mert ez elsőként Gaia földistennő és Uranosz égi isten szent házasságát jelentette theogámiaként, vagyis "az istenek házasságaként", ami azonban később jelenthette egy földi személy eljegyzését is az istennel.

És itt rögtön megtaláljuk a párhuzamot a mi – és hamarosan itt leírásra kerülő – egyik Kárpát-medencei balladánkkal is.
Mert ebben GAIÁnak, a földistennőnek a szerepét Júlia szép leány veszi át, miközben szűzi hajadonként, kint a mezőn a "földi" virágok között járkál, és a fejére koszorút fon…
Majd ez a "szűzi, földi teremtés", föl-föltekintve az égre, hamarosan meg is pillantja az onnan (most itt bárány képében) megérkező  mennyei istent, vagyis azt, akit a görög mitológiában Uranosz néven (4) ismerünk.

Azonban ugyanígy, évente szent házasságban egyesült Hera (5) is a férjével Zeusszal Számosz-szigetén, ahol előtte rituális fürdéssel megújította és ismét visszakapta a szüzességét.

Tehát e példákból is látjuk a szüzesség kiemelt fontosságát, és ami mindegyik esetben, a tavaszi megújulást és a természet újraéledését szimbolizálja.


Innen azonban visszahaladhatunk az időben még mélyebbre is, mert a sumerológus Kramer (6) e "szent házassággal" kapcsolatban megemlítette, hogy a görögöknél sokkal korábban, már a suméroknál is leírnak az ékírásos táblák, ilyen tavaszi (virágnyíló) ünnepséget, amelyekkel Inanna istennő és Dumuzi mennyei házasságát ismételték meg, évente.
Ennek során Dumuzi szerepét mindig a városállam uralkodója vette át, míg Inanna szerepét egy kiválasztott fiatal papnő.

Az ünnepség kezdetén szerelmes versek hangzanak fel, amelyekben Dumuzi Inannának udvarol, ígéreteket tesz neki, és beszél a szent mennyei házasságról (7) Már itt érdemes, ennél a résznél, felfigyelni a párhuzamokra, a később részletesen leírásra kerülő magyar balladával kapcsolatban.

A Kramer által leírt – Inanna és Dumuzi tavaszi lakomájának – ünnepsége, az Uruk városa főterén levő templomban zajlott le. Ez a szent házasság – vagyis a szertartásos nász Inannával –, egy különleges szép takaróval borított ágyon történt meg, miközben királyt minden esetben pásztorként írják le – aki többek között juhokat, valamint bárányokat ajándékoz  Inannának – , és aki a szent egyesülésük előtt, tejjel és zsírral keni meg Inanna ölét, mielőtt megérintené annak, a szentnek tartott, nemiszervét (8).  Ezt az isteni szent aktust ezután énekkel, tánccal és zenével kísért lakomával fejezték be.

E tavaszi szertartás pontos és sikeres levezetése igen fontos volt, mert ezzel kérték Inanna istennőt, hogy a következő évben legyen bő termés és béke az országukban.

Meglátásom szerint, nálunk magyaroknál, a "Júlia szép leány" ősi székely balladánk szövege és tartalma is erősen emlékeztet ezekre az Ókori-Kelet népeinél is leírt hierosz gamosz ünnepségre, amely – mint láttuk – megtalálható volt a úgy a görögöknél, mint a náluk még ősibb, suméroknál is.

Ez az itt említett székely balladánk – amely egyike volt a 19. században összegyűjtött balladáknak – , az emberiségnek még azt az ősi mellérendelő szemléletét viseli magán, amelynek ismérve a társadalom tagjainak egyenértékűsége és egyenrangúsága volt. Ugyanakkor ez általánosan is jellemzője volt a kurgán-kultúrákat megelőző kultúráknak, és így ugyanígy a mi Kárpát-medencei, újkőkori kultúránknak is.
Ez egyben jól mutatja e terület eredendően Kárpát-medencei forrását is, amely – az említett kurgán-kultúrák megérkezése előtt –, egyedüliként jellemezte hazánk lakosságát, vagyis őseink ezen részét.

Egy ilyen, az archaikus Kárpát-medencei korból fennmaradt ősi mítoszunk tehát, ez a "Júlia szép leány" (A mennybe vitt lány) székely balladája (9) is, amely mint a többi szakrális ballada,  szintén mellérendelő szemléletű. Vagyis nincsen benne fölé-, illetve alárendelő viszony, erőszak, vagy parancsolás…
Természetesen az sem véletlen, hogy ez éppen a Székelyföldön és Moldvában maradt fenn, amely utóbbi vidék, még jóval az ún. 9. századi Árpád-i honalapítás előtt is, a Kárpát-medencei alapnépesség kultúrájának közvetlen kisugárzási területéhez tartozott.

Mivel a ballada tartalmában, összefolynak a keresztény és a kereszténység előtti elemek, így ezt, ezen összetett jelzésrendszere miatt, érdemes kicsit bővebben is bemutatni.
Ennek a vallásos áhítatában egyedülálló magyar balladánknak, amely Kriza János gyűjtése, és amelyet 1863-ban Kolozsvárott jelentetett meg, a lejegyzése idején több változata is lehetett. (10)

Ezzel kapcsolatban nem szükségtelen megjegyezni, hogy itt is érvényes a gyűjtőknek az a dilemmája, hogy bár a lejegyzésükkel a legtöbbször megmentenek a feledéstől egy-egy ősi mitikus történetet, de ugyanakkor ezzel le is "merevítik" az idézett történetet. Vagyis a szájról szájra, generációról generációra átültetett és továbbadott folyamatot megtörik, amivel egyben a mítosz természetes fejlődését és virágzását is megakadályozzák.
Ennek tudatában van (és volt is) minden gyűjtőnk, de munkájuk mégis egyedülállóan fontos, amit bizonyít például most az is, hogy csak éppen ezáltal maradhatott meg ez a ballada is, amely a lerögzítését követő 180 év (11) politikai fordulatai, valamint a csángók egy része nyelvének sajnálatos elvesztése miatt, biztos feledésbe merült volna.

E balladánk kezdő motívuma szerint, a lány (Júlia, a szép lány) egyszer kiment a kertbe virágot szedni:

"Julia szép leány egykoron kimöne, 
Búzavirág szödni, a búzamezőbe, 
Búzavirág szödni, koszorúba kötni"

Már ennél az archaikus benyomást keltő kezdésnél érezhető, hogy itt nem egyszerűen csak egy játékos "koszorúkötésről" lesz szó, hanem valami komoly dolog van készülőben, amely ezt a virágkoszorút esetleg más – talán esküvői? – koszorúvá teszi majd…
És valóban, így is történik, mert a leány a virágszedés közben,
"Föl is fő´tekinte a magos egekbe",

ahol ott fenn az égi ösvényen egy felé közeledő bárányt pillant meg…
Ez a bárány itt, minden bizonnyal, már a keresztény szimbolikához tartozik, és az IstenFIA Jézust, vagyis az Agnus Dei-t, az Isten Bárányát szimbolizálja.

Mégis megjelenítésekor, önkéntelenül úgy érezzük, hogy ezzel, archaikus mondavilágunk egy sokkalta mélyebb rétegébe érkeztünk el, ahol – ebben az égből aláereszkedő csodás lényben – az ősi magyar mondai elemre a CsodaFIÚ Szarvasra asszociálhatunk, amely (vagy aki) a mi mitikus ősi világunkban az isteni, vezérlő szerepet töltötte be.
Mert lám, ez a "bárány" is:

"A napot s a hódat a szarva között hozván;
A fényös csillagot a homlokán hozta;
Két szép arany perecz aj!
a két szarvába, Aj!
A két ódalán két szép égő gyertya;
Mennyi szőre szála, annyi csillag rajta" (12)

Így tehát biztonsággal állíthatjuk, hogy ezt a "bárányszerepet" ebben a mondában, a kereszténységet megelőző időben, egy szarvas, vagy valamilyen más égi csodalény töltötte be. Hiszen a juhnak mindaddig, amíg báránynak hívják, vagyis egy éves koráig (13) nincs szarva… És ezt Erdélyben, valamint Moldvában az akkori emberek egészen biztos jól tudták, mégis így szól ez a mitikus történet!
Bizonyítja ennek a báránynak a "szarvasszerepét" továbbá az is, hogy a testén számtalan olyan díszítés látható, amelyek explicit nem jellemzők a keresztény szimbolikára.
Majd ez "a napot s a hódat szarva között" hozó bárány meg is szólítja a lányt, és hívja magához, fel a mennybe, az égi szüzek seregébe…

Ez a rész itt már egyértelműen az ősi, mennyei szent házasságra, a hierosz gamoszra (14) utal, pontosabban annak leánykérési részére. Mert ezután a "bárány" ígéretet tesz a lánynak arra, hogy odaadja neki a mennyei kapu kulcsát (kócsát), amivel majd, a mennyei "háza" úrnőjévé teszi:
"A mennyei kócsot adnám a kezedbe;
Első kakasszókor jönnék nézésödre,
Másod kakasszókor tégöd megkérnélek,
Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek"

Ez tehát a készülő hierosz gamosz szimbolikus víziója.
Majd, mikor a lány ezután mindezt elmondja az anyjának, a történet megismétlődik, ami az esemény súlyát és balladai misztikáját fokozza.
Eközben pedig az anyja – mint azt az ókori görög drámákban is látjuk –  hangos, ősi siratással válik meg a lányától, majd váratlanul látomásokkal folytatja:

"A mennyei harang húzatlan szólalék,
A mennyei ajtó nyitatlan megnyílék,
Jaj! Az én leányom oda bévezeték."

Az anyának ezek a prófétikus siralmai önkéntelenül eszünkbe juttatják a bibliai Henoch/Enoch prófétát.
Mert ez a próféta is – a ránk maradt írásában, az Énok-könyvében – egy égi és mennyei utazásairól számol be, miközben különböző világokon haladt át, isteni kísérőivel, ahol ajtók maguktól nyílnak, harangok hallatszanak, harangok nélkül...

Erősen kétlem, hogy ezek után hibás lenne az a megállapítás, hogy ez a nép ajkán élő történet a Kárpát-medencei neolitikus magyar ősnépünk "hierosz gamosz" rituális ünnepének fennmaradt részlete lenne.

Ez a ritus, aztán így terjedt innen déli irányba, egyrészt a később létrejövő Görögország felé – mint azt a phrigek és a pelazgok visszavándorlásával kapcsolatban is láthatjuk –, másrészt pedig, egy másik vonalon át, a "Kárpát-medence, Kaukázus és Turáni-alföld" terjedési irány mentén, Mezopotámia területére is…

Ezt a terjedési irányt, természetesen nehéz biztosan megmondani, mert ez (ez a kultúraátadás) az archaikus időkben, lüktetően – az akkori kapcsolatoknak megfelelően – mindkét irányba is bekövetkezhetett...
Mert, hogy ez a kapcsolat megvolt, mégpedig több ezer évvel ezelőtt, azt bizonyítják a székely ballada és az Énekek éneke közötti hasonlóságok is.
Ugyanis a mi székely balladánkban is tavasz van, hiszen a virágzó rétre megy ki a leány, és ha itt nem is pásztort látunk kérőként, hanem a sumér "pásztor-király" ajándék-bárányát, melynek mennyei mivoltát a testén lévő égitestek valamint a Hold mutatják…

És lám, ezek mind megjelennek a héber "Énekek énekének" ebben a részletében is:

"Indulj és menj el a nyáj nyomán
és legeltesd a gidáidat…" (1:8)
"virág vagyok a mezőn
és liliom a völgyben" (2:1)
"Ki az ki feljön a pusztából,
mintha füstoszlop lenne?" (3:6)
"Ki az, ki felbukkan,
mint hajnal pírja,
szép, mint a Hold, tiszta, mint a Nap…?" (6:10)

Azt pedig, hogy itt valóban a Hieros gamosz ősi építőkockáival találkozunk, bizonyítja az "Énekek énekének" az a része, amely a menyasszony "megvásárlására" utal:
"ha valaki háza egész vagyonát
adja szerelméért,
vajon lenézik-e érte? (8:7)

De lám, ugyanezt teszi a székely balladánk égből alászálló báránya is, amikor szép szavakkal kéri fel a lányt a házasságra, és közben bíztatóan az égi palota kulcsát ígéri neki:

"A mennyei kócsot adnám a kezedbe"

Az "Énekek énekében", az ezzel kapcsolatba hozható részt, a 

"terméséért ezer ezüstöt bárki is
megadhat" (8:11) 

pedig már maga a Biblia magyarázó szövege is – ha nem is hieros gamoszként, de – házasságként értelmezi, és amit röviden, csupán így magyaráz a bibliai jegyzet :

"Feltehetően ezzel, a házassági szerződésre utal itt a szöveg. A menyasszony bátyjai 1000 ezüstöt kérnek a húgukért, de a kérő kész 200 ezüsttel többet fizetni." (15)

A "Júlia szép leány" történetében, ugyan az ezt követő mennyei szent aktusra (ellentétben annak sumér előképével) nem kerül sor, de az anya siralmas éneke előre vetíti, hogy elveszíti szűzi leánykáját, aki majd így, asszonnyá válva, megszűnik létezni a számára…

Mindezek alapján tisztán látható, hogy ezek a részletek, amelyeket a "Júlia szép leányban" és az "Énekek énekében" is fellelhettünk, valójában olyan széttöredezett, több ezer éves építőkockák, amelyek részei voltak egy egykor egységes, ősi, több ezer éves mitológia, archaikus építményének.
Az itt, és az előzőkben leírtak, tehát jól bizonyítják a szoros kapcsolatot a mi Kárpát-medencei, archaikus mitológiánk és az ókori népek mitológiája között, de egyben bizonyítják azt is, hogy ezt lelkiismeretlenség a véletlen rovására írni, vagy egyszerű "szolgai" átvétellel magyarázni.

A téma zárásához közeledve, összefoglalásként azonban ismét világossá kell tenni, hogy az "Énekek éneke", ami a Tanakhban, és az Ószövetségben található, a jelenleg elfogadott, izraeli exegéta magyarázatok ellenére, mégsem csak egy férfi és egy nő közötti szerelem profán bemutatása – mint ahogy fent olvashattuk –, vagyis 
nem egyszerűen a szerelmes Salamon vágyakozása imádott nője után,
de ugyanígy nem szimbolikája az Isten és Izrael közötti kapcsolatnak sem,
és végül szintén nem egyszerűen Krisztusnak és Egyházának eljegyzési ünnepe.

Mert ez, sokkal inkább és sokkal általánosabban mutatja be nekünk a földi és az égi világ archaikus összefonódását, az égiek mindenkori végtelen hatalmának elismerése mellett.
Pontosan ezt tükrözte vissza az embernek az a vágya, hogy a világ szellemi urával évenkénti misztikus kapcsolatba kerüljön, a hierosz gamosz minden év tavaszán megismételt szimbólikus megünneplésével. 

Ennek magyarázata pedig az, hogy bár -  az előzőek alapján -  nyilvánvaló, az emberiség több ezer éves mitikus múltjából történt átvétel, azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az eltelt évezredek alatt, mindig újabb és újabb istenek "léptek színre", míg végül kialakult az izraeli nép egyistenhite (monoteizmusa), majd  ennek alapján később a judeo-christianizmus is.

Értelemszerűen adódik ebből, hogy minden korban – mint ahogy a mi korunkban is – mások lettek e történetek szereplői  és ugyanígy más és más lett, ezen ősi mitoszok értelmezése is.

Éppen ez az oka annak, hogy ez az ősi történet, amely mint láthattuk, a mi Kárpát-medencei neolitikus műveltségünkön keresztül jutott el a sumérok Mezopotámiájába -- és ugyanígy a görög kultúrába is --, az most végül, héber közvetítéssel, "Énekek éneke" néven, a keresztény Bibliának is részévé vált. 
Így ott, tehát logikus, hogy ennek értelmezése is megváltozott, mégpedig az utóbbi 2000 év, judeo-christian exegétáin keresztül. Mert ezen bibliamagyarázók megfogalmazásainak mindenkori alapja az ún. "analógia fidei" értelmezési módszer. Ez pedig azt jelenti, hogy minden teológiai magyarázatnak a hitvilág összességét és annak teljes erkölcstanát kell visszatükröznie.
Így tehát, ennek alapján történt meg ennek az "Énekek énekének" is, úgy a héber értelmezése, mint ahogy a keresztény értelmezés is... Vagyis ezzel, ezekben a hangsúly most itt, a Teremtő Istenre került át.
Arra, akit vallási hozzáállásunk szerint, nevezhetünk Jahwénak, vagy Úristennek, de – aki e magyarázat szerint –, ebben a bibliai "Énekek énekében" szeretettel szemléli azt a köteléket, amely során az általa megteremtett férfi és nő, a szerelemben egymásra talál, hogy így elérje a Teremtő Isten által nyújtott földi boldogság legjavát, és ezáltal Isten teremtő és embert alkotó  munkája is, értelmet és igazolást kapjon.

 Befejezésként pedig, annak illusztrálására, hogy az újkőkor (a neolitikum) Kárpát-medencéjének ez a több ezer éves archaikus magyar balladai világa, mennyire elevenen él még ma a 21. században is, ezen a területen – és még a városi fiatalok körében – is, azt jól mutatja az itt lent bemutatott link is, az "Auróra Folkglamour" mesés balladafotózásairól.
Ezek során, több ősmagyar – csángó és székely – balladához készült "ruha és ékszer költeményt" mutatnak be ezek az ötletgazdag fiatalok, amelyek között megtaláljuk "A mennybe vitt leány (A Júliaszép leány ) balladához készült dekorációt is.  https://www.facebook.com/watch/?v=927331957622115

(TTG)

Megjegyzés, képek:
1. Universität Heidelberg: "Der Codex Manesse und die Entdeckung der Liebe" ( "A Codex Manesse és a szerelem felfedezése") A kép eredetije: Le Lai du Chèvrefeuille - Marie de France - A Grál legendái Marie de France-t a 12. században az első francia írónőnek tartják. Kapcsolatban állt II. Henrik udvarával, állítólag az angol udvarban élt. Chrétien de Troyes és az okcitán trubadúrok kortársa volt.
2. A "Júlia szép leány" témához tartozó kép: Kollár-Klemencz László "A mennybe vitt leány" c. balladaestjánek reklámfotója. (Fesztivál Színház, 2024.09.26.|19:00 - 21:00)

Lábjegyzetek:

1 A Tanakh vagy Tenakh a héber Biblia, a judaizmus szent írásainak gyűjteménye. A Tanakh fő részei a Tóra (utasítások), a Neviʾim (próféták) és a Ketuvim (írások). A TNK e fő részek kezdőbetűinek rövidítése.

2 Megillot (öt tekercs) a judaizmusban használt kifejezés a Tanakh harmadik részében, a Ketuvim ("írások") úgynevezett ünnepi tekercsekre: Ruth könyve, Énekek éneke, Kohelet, Siralmak és Eszter könyve.

3 Blaise Pascal (1623 -1662 ) francia matematikus, fizikus, író, feltaláló és keresztény filozófus.

4 Aphrodite Avagianou: A szent házasság a görög vallás rítusaiban. Peter Lang, Frankfurt am Main u. a. 1991, S. 19-24.

5 Hera, Zeusz testvére és felesége volt, a földi házasságok a szülés és a születés védelmezője.

6 Samuel Noah Kramer (1897 - 1990.) amerikai sumerológus. 1930-ban a Pennsylvaniai Egyetemen tanult, és 1930-ban kezdte meg kutatóútjait. Leghíresebb műve a The History Begins with Sumer. (A történelem sumérral kezdődik). Róla nevezték el a Samuel Noah Kramer Assziriológiai és Ókori Közel-Keleti Tanulmányok Intézetét az izraeli Bar Ilan Egyetemen, Ramat Ganban. 1971-ben beválasztották a Brit Akadémia levelező tagjává.

7 Az ékirásos szöveg a Britsh Muzeumban található és Emesal sumér dialektussal van írva: Cuneiform Texts from the Babylonian Tablets. Bd. 42. London 1959, Nr. 4.

8 Ugyanezt leírja Kramer, Shulgival (Ur városának uralkodójával) kapcsolatban is. Forrás: Samuel Noah Kramer, Shulgi of Ur: Egy királyi himnusz és egy isteni áldás. Jewish Quarterly Review, New Series 57, 1967, 371-380. old.

9 Megtalálható: Ortutay Gyula "Székely népballadák", 214. old. (Magyar Helikon 1979. Az 1935.évi első kiadás új szedésről készült utánnyomása.

10 ld. Székely balladák id. m. 301. old. Ortutay Gyula megjegyzése.

11 KRIZA János, Vadrózsák- I, Kolozsvár 1863, 123. sk., 270. sz. A cím Júlia szép leány alatt ez olvasható: A Fejér-Nyikő mellékiről. Valójában Kriza, a fiatal unitárius lelkész, ezt a gyűjtését már 1842-ben ún. előfizetési íveken teszi közre, amivel, mint írta "erdélyi székely véreinek és egyben a magyar hazának akar szolgálatára lenni", de minderre a "közöny volt a felelet". Végül Gyulai Pál heves sürgetésére és gróf Mikó Imre anyagi támogatásával jelenhetett meg 1863-ban. (ld. Székely balladák id. m. 14-15. old. Ortutay Gy. bevezetője)

12 Az idézett részek, a gyűjtés alkalmával rögzített, eredeti helyesírással kerülnek bemutatásra.

13 A juh elnevezései életkor szerint: szopós bárány: 4–5 kg, 50-60 napos korig szoptatják, majd leválasztják; választott bárány vagy növendék: 1 éves korig; majd toklyó (kos és jerke): 1-2 éves korban. Tehát ettől az időtől már nem nevezik báránynak. (lásd: Wikipedia.hu "juh" szócikke)

14 A hierosz gamosz (Hieros gamos) mennyei házasság, szent esküvő, vagy szent szexuális kapcsolat görög megnevezése, amely legtöbbször két isteni személy házasságát jelenti, de esetenkén jelenti egy földi halandóval kötött isteni házasságot is.

15 "Szentírás a Neovulgáta alapján" Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest 2004 (ISBN 96385980 8 5 ) 690. old.